Innováció, projektvezetés és digitalizáció
A digitális transzformáció és a technológiai fejlesztések korában az egyik legjelentősebb hazai rendszerintegrátor vállalatcsoport nem engedheti meg magának, hogy csak az iparági trendeket kövesse. Vezetőként proaktívan kell a változásokat irányítani, új projekteket menedzselni, és időnként komfortzónán kívül is értéket teremteni.
Antal István, csoportszintű üzletfejlesztési igazgató 32 éve oszlopos tagja a Deltának, számos milliárdos projekt felelőse, most elsőkézből beszél innovációról, projektekről, tanulságokról, motivációról és a magyar digitalizáció helyzetéről.
Milyen szereped van a szervezetben, hogyan definiálod a feladatkörödet?
Csoportszintű üzletfejlesztési igazgatóként dolgozom, de a legtöbben azt tapasztalják, hogy szeretem egyszerűen „munkatársnak” is nevezni magam. Nem azért, mert le akarom kicsinyelni a felelősségemet, hanem mert hiszek abban, hogy az igazán eredményes üzletfejlesztést akkor lehet elérni, ha képes vagy közösen gondolkodni partnerekkel, ügyfelekkel és nem „csak” igazgatóként tárgyalni.
Mi a fő fókuszterületed, milyen típusú projektekkel foglalkozol?
A nagy, egymilliárd forint feletti értékű projektek tartoznak hozzám, hozzánk, míg a klasszikus projekt-igazgatóságnál gyakorlatilag minden végigfut. Nálam landolnak azok a feladatok, amelyek más portfóliókból „kilógnak”, túl komplexek, újszerűek vagy egyszerűen nem férnek be egy klasszikus szerviz, rendszerintegráció vagy termékszállítás keretei közé. Az új, innovatív területeket is jellemzően felkarolom, legyen szó mesterséges intelligenciára épülő, energiatároláson alapuló, vagy egyedi audiovizuális megoldásokat igénylő beruházásokról.
Honnan indul egy-egy újszerű projekt? Ki hozza az ötletet?
Nagyon változó, hiszen az ötlet származhat ügyféltől vagy belső kollégától is. A legnagyobb kihívás maga a szervezeti kultúra: aki először mozdul, az viszi végig az egész innovációs ciklust. Gyakori, hogy egy-egy projekt azért válik az én feladatommá, mert nincs rá kialakult sztenderd sem menedzsment, sem szerviz oldalon. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felelősség, a tudásgyűjtés, a stratégiai gondolkodás, de néha a kivitelezés is hozzám kerül.
Miben speciális a feladatköröd a szervezeten belül?
A cégen belül van egy vertikális és horizontális felosztás. Az új területekhez azonban szükség van tudásmegosztásra, közös tanulásra, felelősségvállalásra , ez az én feladatköröm. Sok innovációs projekt egyébként organikusan alakul; nekifogok, megismerem az adott területet – mesterséges intelligencia, energiatárolás, menedzsment program – és egyszerűen végig viszem. Ez persze sokszor csak elmondva ilyen egyszerű.
Harminckét éve dolgozol a Deltánál. Mi motivál a folyamatos újrakezdésben, a komplexitásban?
Engem az innováció, a szakterületi újdonság hajt. Sosem unatkoztam, mert 4-5 évente mindig új kihívás talált meg. Ez együtt járt előrelépéssel, nagyobb felelősséggel és persze jelentősebb területek felügyeletével. Számomra kulcsfontosságú, hogy mindig tanuljak valamit: kétműszaki diplomám révén műszaki emberként nézek a problémákra, de hosszú ideje üzleti érzékre is szükség van ekkora projektek menedzseléséhez. A családomban mindenki hűséges volt a munkahelyéhez , szerintem ez valahol genetika is.
Hogyan születnek a sikeres projektek, mi működik jól?
A legtöbb projekt egyedi: 10 ötletből 2 igazán jó, 6 közepes és kettő egészen gyenge – ezeket időben ki kell szűrni. A nagyprojektekben elengedhetetlen a teljeskörű felügyelet: ezek a projektek minden részletre kiterjednek, akár milliárdos értékben, komplex módon, teljes életciklussal. A siker záloga mindig a csapat teljesítő képességének pontos ismerete, illetve hogy mikor, mit delegálok, mit viszek saját kézben.
Hogyan választasz csapatot, hogyan menedzseled az esetleges hiányszakmákat?
A hely- és emberismeret a döntő: ha olyan projekt indul, ami teljesen új terület, akkor igyekszem bevonni azokat, akik valódi hozzáadott értéket képesek hozni, és szívesen tanulnak. A szoftverfejlesztés például egy külön terület ilyen szempontból, hiszen különböző személyiségek kellenek az ötleteléshez, a termékfejlesztéshez, az implementációhoz. Van, akit gyorsan ki kell választani, mástól meg kell válni, ha csak fékezi a csoportot. Tapasztalataim szerint ekkora projekteknél elkerülhetetlen az alvállalkozók bevonása , ésezért is fontos, hogy a Deltán belülfejlesztési vezetőt, projektmenedzsert vagy specifikus fejlesztőket is alkalmazunk.
Nézzünk egy konkrét esetet; hogyan valósítottátok meg az Állatorvostudományi Egyetemen a komplex audiovizuális projektet?
Az valóban egy szép és izgalmas feladat volt nem is olyan régen. Ott három nap alatt állt össze a koncepció, és sikerült valóban komplex AV-rendszert összerakni. A hozzáadott értékünkkel pedig nemcsak technikai, hanem tartalmi, menedzsment és oktatási szempontból is innovatív eredményt értünk el. Ugyanígy jártunk el egyébként legutóbb egy szoftverfejlesztésnél is: minden nagy projekt tenderekkel, EU-forrásokkal, határidővel, komplex adminisztrációval jár. A csapat kiválasztása a legnehezebb, mert fejlesztőből konstans hiány van, az alvállalkozók nélkülözhetetlenek, a szervezeti logika ma mégis a saját, magas hozzáadott érték erősítését célozza.
Melyek azok a területek, ahol nincs piaci kényszer, mégis van fejlődés vagy innováció?
Az IT-piacon jelenleg nincs az a mindent felülíró technológiai kényszer, mint a „Windows XP–Windows 7” vagy okostelefon-robbanás korában. Most inkább a digitalizáció kismértékű, adminisztratív fejlesztései mozgatják a projekteket, és komoly versenyhelyzet, kötelező ütemű hardvercserék vagy tömeges rendszerleállások nálunk nem jellemzők. A digitalizáció jelentősége abban rejlik, hogy hogyan lehet egy-egy folyamatot (számlázás, iktatás, jogosultságkezelés) tényleg elektronikus módon, gyorsan, átláthatóan, workflow-alapon kezelni, nem pedig egy asztalra dobott papírral. Kis lépéssel is érdemes hatékonyságot javítani.
Hol tart ma a magyar digitalizáció valójában?
A nagyvállalatoknál, intézményeknél sincs még rendszerszintű digitalizáció, a papíralapú folyamatok túlsúlya továbbra is jelentős. Hiába vannak digitális irattárak vagy szoftverek, a workflow – aláírás, jóváhagyás, könyvelés – legtöbbször még mindig manuális, papír alapú. Az állami szférában is lehetne gyorsabb az áttérés. Jelentős előrelépés csak ott van, ahol van motiváció és támogatás a folyamatok digitalizálására. Sok cég fél az innovációtól, pedig a vállalati kapacitás, infrastruktúra bőséges lenne, inkább a szemléletváltás hiánya lassítja az áttörést.
Hogyan látod a mesterséges intelligenciát? Az AI valós lehetőség, fenyegetés, vagy csak hype?
A mesterséges intelligencia önmagában nem fenyegeti a munkahelyeket főleg ott, ahol még egyáltalán nincs megfelelően digitalizált alapfolyamat, dokumentumkezelés vagy adatvagyon. Az AI leginkább azoknál a cégeknél lesz hatékony, amelyek már digitálisan szervezettek, strukturált adatbázisokkal, automatizált workflow-kal rendelkeznek. Az iparban az AI valódi versenyelőnyt jelenthet, de adminisztrációs területen egyelőre inkább csak beszédtéma. Ma még sok helyen alapvető ERP- vagy iktatórendszerek hiányoznak, így az AI csak akkor lehet hasznos, ha az alapokkal már rendben vagyunk, és ebben is van még bőven feladata a piacnak.
Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályád során?
Arra, hogy mindig sikerül innovatív megoldásokat meghonosítani a Deltában. Új területekkel, projektekkel soha nem unatkoztam, és még soha nem gondoltam komolyan, hogy érdemes lenne másfelé menni. Mindig találtam kihívást, izgalmat. Az, hogy harminckét éve ugyanazon a munkahelyen dolgozom, nem a megszokás eredménye, hanem annak a jele, hogy folyamatosan változik, fejlődik a környezet, és én is tudok vele együtt változni.
